Kortárs kultúra? Mozgás!

Június 23-án a Kecskemétre megyünk látogatóba és Bozsó Gyűjteménybe, és ha már ott leszünk, hát dolgozunk is egy jót. EtnoMobilunk ezúttal nem a szokásos lakókocsink lesz, hanem egy londoni emeletes busz. Ami marad: a bérletkészítés, a műtárgyrejtvény, a múzeum és a mozgás, személyes történetek, este hattól éjfélig. Aki arra jár, ne hagyja ki! 

Ma: PAKS (vendégségben a Paksi Képtárban)

Míg Tabbert Lola barátnőnk a múzeum udvarán pihen, a két másik csaj, Emese és Zsófi, Pakson turnézik, így ni (vagyis: majdnem így):

Paplanos téli álom

A húzós nyár és a pörgős ősz után EtnoMobilunk (leánykori nevén: Tabbert Lola) téli álmát alussza a Néprajzi Múzeum udvarán. Már nagyon várta a havat.

fotó: Sarnyai Krisztina

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY

Most, hogy teljesítettük az EtnoMobillal az előre tervezett nyári és őszi menetrendet, de ég bennünk a szereplési vágy, részt veszünk mindenféle konferencián.

DIGITÁLIS MENETREND, MISKOLC megálló

Köszöntjük a konferencia résztvevőit! 

Zsófi, Emese, Lola

ÍGY UTAZUNK MI...

...kis kocsival át a world press kiállításon! Gyertek pénteken, mulassatok velünk! Teljes program egy bejegyzéssel lentebb. Szíves a látás 
A fotómontázst és a képeket Sarnyai Krisztina készítette. Köszönjük! 

JÖN! JÖN! JÖN!

A Mozgás és az elmozdulás mint múzeumi pillanat

MaDok-napok 8. a Néprajzi Múzeumban

2011. október 28. péntek 10.00 – 18.00 óra

10.00 – 12.00 Mozgás és kultúra – múzeumi megoldások (105. terem)

10.00 – 10.10 Köszöntő – Fejős Zoltán, Frazon Zsófia

10.10 – 10.30 Fejős Zoltán: Mozgás, kultúra, dokumentálás és múzeum

10.30 – 10.50 Szilágyi Judit: Az első mozgó kiállítás: a Petőfi Irodalmi Múzeum Nyugat100 busza

10.50 – 11.10 szünet, kávé

11.10 – 11.30 Frazon Zsófia: A kulisszák mögött (EtnoMobil 2.0 bent)

11.30 – 11.50 Joó Emese: Életszerű? (EtnoMobil 2.0 kint)

11.50 – 12.20 beszélgetés, vita

12.20 – 13.00 szünet, kávé, szendvics, süti 

13.00 – 17.00 EtnoMobil 2.0 utolsó üzem és útiemlék kiállítás (1. emeleti galéria, udvar)

Házigazda: Joó Emese, Frazon Zsófia

13.00 – 15.30 Otthon és itthon – dokumentumfilmes megoldások (vetítés, 105. terem)

A 2010-ben a MaDok támogatással „Lakáskultúra és személyes élettér” témakörben készült filmek

Játék a tér 42’ (r.: Pelsőczy Petra; stúdió: Inforg)

Szalad a házunk 38’ (r.: Tari János; stúdió: Néprajzi Múzeum)

Corvin variációk 40’ (r.: Trencsényi Klára; stúdió: Inforg)

A Klub 32’ (r.: Kresalek Dávid; stúdió: SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Muster Tzapko Stúdió)

15.30 – 16.00 szünet, kávé

16.00 – 17.30 Kerekasztal beszélgetés (105. terem)

Néprajzi vagy antropológiai film? Roma film vagy nem? Mire jó a dokufilmben az animáció? Hogyan hallatszik a zene, miként látszik a tánc? Terek és helyek filmes megragadása? És még sok más.

Vendégek: Pelsőczy Petra, Trencsényi Klára, Kresalek Dávid filmrendezők, Joó Emese társalkotó, Pócsik Andrea filmtörténész, kultúrakutató, Csáki László filmrendező, Füredi Zoltán kulturális antropológus, filmrendező, Vályi Gábor kultúrakutató, DJ, Czirják Pál filmesztéta, szerkesztő

A program ingyenes, minden érdeklődőt szívesen látunk!

VAKLÁRMA

Hallottátok? 

Az EtnoMobil egyik kereke menet közben kiesett, elgurult és nyom nélkül elveszett. 

Balassagyarmatról hazafelé egy potyautast is szállítottunk, ugyanis a Ford gömbcsuklóján egy megszökött csimpánzkölyök egyensúlyozott, amit aztán a tulajdonosa visszavitt, még jó, hogy nem lett belőle feljelentés lopás miatt. 

A műtárgyrejtvényünk vitrinje darabokra tört, mert az egyik látogató nem tudta kitalálni a csalafinta tárgyat és mérgében rácsapott, a plexi el is vágta a kezét, a helyi TV éppen kint volt és felvette, úgyhogy a botrány még csak most fog jönni. 

Zsófival ezek után cseréltünk, jobb, ha ő vezeti a kocsit, én meg nézem útközben a térképet, így talán nem tévedünk el annyira, mint amikor Kaszó felé mentünk, meg gyorsabb is, mert Zsófi jobban tudja az egykerekű lakókocsit vezetni, mint én, bár a csimpánz azért hiányzik a társaságból. 

Holnap, azaz október 14-én pénteken 14 és 18 óra között Csepelen, a Királyerdei Művelődési Központban debütálunk, visszük a múzeum és a jelenkutatás hírét. 

Hír vagy vaklárma? Hát, a Csepel biztosan igaz. A többit rátok bízom, és csak súgom, hogy óvatosan a rémhírekkel! Emese

Rózsavölgyi Zsuzsa: Mobil Bank

Már régóta tervbe vettem egy excel táblázat kitöltését annak érdekében, hogy véletlenül se hagyjam otthon a túléléshez nélkülözhetetlen tárgyaimat. Vannak a „sajnálom rá a pénzt, mert már 5 van a fiókban” tárgyak, és a pótolhatatlanok, amiket csak a drámaiság megőrzése miatt nevezek így: de ezeknek a tárgyak pótlása tényleg több napot venne igénybe, ezért sok gondot tudnak okozni, ha azonnal fontos ügyeket kell elintézni. Még egy mobiltelefon is könnyedén pótolható, a telefonszámokat lehet örökre elveszettnek minősíteni, ha nem tároljuk őket más memoárokban is. Papírok, illetve amik ma már kártyák, a pótolhatatlan kategóriába tartoznak: személyi, lakcím kártya, útlevél, visa kártya, és itt jön az a kis fehér számológép kinézetű tárgy, ami az én mobil bankom. Csodálatos eszköz! Időben be vannak fizetve a számláim és akár Szingapúrban is ki tudom fizetni az albérletemet.

Hegedűs Barbara: A rikító rózsaszín „izé”

Miután már másodszorra lopták ki a táskámból a pénztárcámat, benne az összes okmányommal, rájöttem, hogy ez annyira nem vicces. (TB kártyám egyébként azóta sincs.) Ezért másnap bementem az első papírboltba, és megvettem a rózsaszín IZÉt (a design kiválasztásakor a „ha már lúd, legyen kövér” alapelvet követtem, vagyis gondoltam, nem ám stréber feketét veszek, hanem csakis Barbie-baba színűt!) Azóta ebben tartom az irataimat és minden más, nem különösen fontos papírdarabot, amire valójában nincs nagy szükségem, csak nem tudom hova tenni… meg más fontos papírdarabokat, például a barátom cicás rajzát. A módszer eddig bevált, a tolvajoknak egyáltalán nem gyanús a rózsaszín izé (igaz, azóta a pénztárcámra sem pályázott senki).

Vámos Letícia - Szegi Péter: Éjjel az ajtó előtt

Én (Peti) a 4 éves unokatestvéremtől kaptam a kulcstartót, amikor megtudta, hogy előző este késő sötétben értem haza. Azért adta, hogy legközelebb könnyebben megtaláljam a kulcslyukat a sötétben. Azóta mindig velem van, és segít a hazajutás utolsó lépcsőfokán.

Nekem (Letícia) pedig az anyukám adta még pár éve Mikulásra, hogy mindig legyen nálam, ha már sötét van, és egyedül megyek haza. Már párszor hasznát is vettem. Ami vicces volt ebben a kulcstartóban, hogy mindkettőnknek van, csak éppen más színben, ráadásul a mesefigura már le van kopva róluk.

Eszter: Karkötők

Unatkozást elűzni, meg mert a nővérem is csinált ilyesmiket, ezért is kezdtem hozzá, fontam magamnak a kezemen lévő karkötőket. Először a tarkabarkát utána a magyart és utána a fehér-sárgát. Utána már szerettem, hogy a vannak kezemen karkötők, otthon még van pár, csak azokat nem volt kedvem visszatenni. Órán, ha unatkozom, forgatgatom őket a kezemen, illetve innen könnyebben tudom, melyik a jobb és a bal kezem.

Mező Borbála: A prágai bicikli

Idén ősszel Prágában voltunk osztálykiránduláson. Öt napon keresztül róttuk Prága bel- és külvárosának utcáit. Egyik kedvenc helyünk a sok gótikus templom, a vár, a szecessziós házak helyett és mellett egy kis piac lett, nem messze az óratornyos főtértől. Itt találtunk egy árust, aki különleges ékszereket árult: ezüstszálból hajlított biciklik lógtak egymás alatt-felett bőr szíjakon a standján. Két barátnőmmel, akikkel már az előző kirándulások során is együtt mászkáltunk mindenfelé, itt is együtt töltöttük az időt, és úgy döntöttünk mindhárman veszünk egy ilyen nyakláncot, különböző színű szíjakkal. Már három éve folytatok ingázó életmódot, ezért a biciklis barátságnyaklánc mást is jelent számomra, nem csak a prágai osztálykirándulást.