Bauer Eszter: Fényképezőgép, ami velem van

Éppen egy kicsi, pici tokban elférő fényképező, ami velem van, és máskor is, ha utazom. Digitális, gyorsan és költségkímélő módon fényképez, lehet vele komponálni szép felvételeket is. Igazából minden fényképezőgépre rá kell hangolódni. Sokáig szerettem igazi filmre fényképezni, de a szeretett Canon A1-re egy autóval rámentem rá: a táskámban volt, amit a kisfiam pelenkaigazítása miatt letettem a földre az autó mellé, ottfelejtettem, majd véletlenül rámentem az autóval. Azóta nem fényképez jól. Most ennek a kisgépnek a memóriakártya biztosítója veszett el, de remélem, azért nem hagy cserben.

Frigyik Illés: Egér

Azért van nálam, mert az iskolatársam behozott egy ugyanilyen egeret, mint az enyém, és ezért mondtam az osztálytársam unokatestvérének, mert ugyanabba az osztályba járnak, mert én is ugyanabba az osztályba járok. És megígértem annak az unokatesónak, hogy én is behozom azt az egeret, és addig hordom mindenhova, amíg valaki nem hoz be valami mást. Ami nekem megvan és másnak is megvan, és nekem is tetszik. Megígérem neki, hogy én is behozom, akkor behozom. Egér a neve.

Kovács Zsuzsa: Világjáró buszjegy

Pályám elején a zalaegerszegi múzeumban kaptam állást, és mint új városlakó a kollégáim, ismerőseim útmutatásai alapján közlekedtem a városban. Munkahelyem kulcsállomása a falumúzeum volt, amely a helyiek elmondása szerint már olyan távolságban van, ahova busszal kell kimenni. Zalaegerszegi pályám során busszal végül soha nem mentem a falumúzeumba, de a tömegközlekedés szándékával 2009-ben vettem egy buszjegyet. A jegy azóta is a pénztárcámban van, most már az emlék miatt tartom meg és utaztatom én őt, mindenhova, ahova csak járok-kelek. A buszjegy másik érdekessége, hogy november 11-i dátum szerepel rajta, ami édesapám születésnapja.

Buzás Miklós: Zsebapró

Ez itt a szokásos zsebapró mennyiség, mivel a pénztárcába aprópénzt soha nem teszek: 3 db 200 Ft-os, 3 db 100 Ft-os, 4 db 50 Ft-os, 9 db 20 Ft-os, 3 db 10 Ft-os és 3 db 5 Ft-os. Szerintem a férfiak nagy része zsebben hordja az aprót, mindig is macera volt elővenni a pénztárcát, és nem is fért volna bele a pénztárcába a zsebapró. A kocsiban tartott pénz az parkolópénz, ezt pedig itt vásárláshoz használom föl.

Andrikó Katalin: A mindennapi termoszom

Hosszú éveken át jártam Szentendréről Budapestre dolgozni. Nem egy állandó munkahelyre mentem, hanem nyelviskolai alkalmazottként különböző cégeknél tanítottam angol nyelvet. Egy nap akár két-három vagy több helyszínen is. Napközben nem nagyon volt időm enni-innivalót venni, ezért a szendvics mellett innivalót is kellett magammal vinni. Amióta megjelentek a rozsdamentes acél termoszok, nem indulok el forró teával teli termosz nélkül. Csészeként is használható kupakjából kiválóan lehetett iszogatni a kocsiban – még menet közben is, a piros lámpánál. Annyira megszokottá vált, hogy hétköznapokon otthon is kiszorította a porcelán teáskannát. Hosszú évekig használtam, míg végül találtam egy nagyobbat, ami a manapság megnövekedett napi folyadékfogyasztásnak jobban megfelel. Ezzel az új termosszal jöttem ma is a Skanzenba.

VE: Emlék Assisiből

2007-ben vettem részt Assisiben az I. ferences ifjúsági találkozón, melyre a világ számos részéről érkeztek fiatalok. Az ott töltött idő alatt fölkerestük az Assisi Szent Ferenc életéhez kötődő fő helyszíneket, majd a programot lezáró szentmisén mindenki kapott egy taot, ami a ferencesek egyik fő szimbóluma. Azóta többnyire mindig velem van, amikor egyik táskából a másikba pakolok, az autóm papírjai, a lakáskulcs, a mobiltelefon és a pénztárca mellett ezt is átteszem.

Becuccolás, berendezkedés falun - Skanzen, szeptember 3.

Áthúztunk a Skanzenbe - holnap ott

Vajk Éva: Nemcsak nyáron

Legyező mindig van nálam. Gyakran kerülök olyan helyzetbe, környezetbe, ahol éppen szükség lehet rá. Látom, hogy mennyire kiveszett, mint praktikus tárgy, vagy mint öltözködési kellék. Méltatlannak tartom, ha a kezünk ügyébe eső újsággal, szórólappal legyezzük magunkat. A nyomdatermék is érdemel némi tiszteletet. Nemcsak a legyezőkultúrát szeretném ápolni, fenntartani, hanem a nálam lévő legyezővel mementóként megajándékozni másokat.

Orosz Diána: „Héphaistión” napló/határidőnapló

Minden évben nyitok egy határidőnaplót, amelyben a szakmai és civil életem minden mozzanatát rögzítem, hogy egyfajta memoárként visszanézhessem az információkat. Gondos mérlegelés után esett a választásom a narancssárga, nagyobb méretű határidőnaplóra, amelyben óriási szövegdobozokba jegyzeteket is készítek egy-egy festmény ötletemről, vagy kutatási témámról, olykor pedig a városban látott kiállítások, filmek ismertetőit is beleragasztom. Így év végén egy komplett élet-és eseménynaplót kapok. A napló fantázianeve pedig szorosan olvasmányaimhoz, mitológiai élményeimhez (személyes, vagy közvetett) kapcsolódik. 2011-ben Héphaistión lett, a Renault tanulmányok, Plutarchos iratok és Alexandros után.

Sáidl Alexandra: Kulcstartó

A városban jártam, mikor megláttam, hogy egy srác 2-3 kulcstartót – vagy nevezhetjük telefontartónak is – akasztott a nadrágjára. Nagyon megtetszett. Másnap már én is beszereztem egypárat magamnak, és felakasztottam a táskámra. A szerencse mellém állt és napról napra egyre több lett belőle. Ma már lassan az 50 darabot is elérem. Egyre nehezebb, de egyre feltűnőbb is. És ami a legjobb: egyre jobban tetszik nekem.