Rózsavölgyi Zsuzsa: Mobil Bank

Már régóta tervbe vettem egy excel táblázat kitöltését annak érdekében, hogy véletlenül se hagyjam otthon a túléléshez nélkülözhetetlen tárgyaimat. Vannak a „sajnálom rá a pénzt, mert már 5 van a fiókban” tárgyak, és a pótolhatatlanok, amiket csak a drámaiság megőrzése miatt nevezek így: de ezeknek a tárgyak pótlása tényleg több napot venne igénybe, ezért sok gondot tudnak okozni, ha azonnal fontos ügyeket kell elintézni. Még egy mobiltelefon is könnyedén pótolható, a telefonszámokat lehet örökre elveszettnek minősíteni, ha nem tároljuk őket más memoárokban is. Papírok, illetve amik ma már kártyák, a pótolhatatlan kategóriába tartoznak: személyi, lakcím kártya, útlevél, visa kártya, és itt jön az a kis fehér számológép kinézetű tárgy, ami az én mobil bankom. Csodálatos eszköz! Időben be vannak fizetve a számláim és akár Szingapúrban is ki tudom fizetni az albérletemet.

Hegedűs Barbara: A rikító rózsaszín „izé”

Miután már másodszorra lopták ki a táskámból a pénztárcámat, benne az összes okmányommal, rájöttem, hogy ez annyira nem vicces. (TB kártyám egyébként azóta sincs.) Ezért másnap bementem az első papírboltba, és megvettem a rózsaszín IZÉt (a design kiválasztásakor a „ha már lúd, legyen kövér” alapelvet követtem, vagyis gondoltam, nem ám stréber feketét veszek, hanem csakis Barbie-baba színűt!) Azóta ebben tartom az irataimat és minden más, nem különösen fontos papírdarabot, amire valójában nincs nagy szükségem, csak nem tudom hova tenni… meg más fontos papírdarabokat, például a barátom cicás rajzát. A módszer eddig bevált, a tolvajoknak egyáltalán nem gyanús a rózsaszín izé (igaz, azóta a pénztárcámra sem pályázott senki).

Vámos Letícia - Szegi Péter: Éjjel az ajtó előtt

Én (Peti) a 4 éves unokatestvéremtől kaptam a kulcstartót, amikor megtudta, hogy előző este késő sötétben értem haza. Azért adta, hogy legközelebb könnyebben megtaláljam a kulcslyukat a sötétben. Azóta mindig velem van, és segít a hazajutás utolsó lépcsőfokán.

Nekem (Letícia) pedig az anyukám adta még pár éve Mikulásra, hogy mindig legyen nálam, ha már sötét van, és egyedül megyek haza. Már párszor hasznát is vettem. Ami vicces volt ebben a kulcstartóban, hogy mindkettőnknek van, csak éppen más színben, ráadásul a mesefigura már le van kopva róluk.

Eszter: Karkötők

Unatkozást elűzni, meg mert a nővérem is csinált ilyesmiket, ezért is kezdtem hozzá, fontam magamnak a kezemen lévő karkötőket. Először a tarkabarkát utána a magyart és utána a fehér-sárgát. Utána már szerettem, hogy a vannak kezemen karkötők, otthon még van pár, csak azokat nem volt kedvem visszatenni. Órán, ha unatkozom, forgatgatom őket a kezemen, illetve innen könnyebben tudom, melyik a jobb és a bal kezem.

Mező Borbála: A prágai bicikli

Idén ősszel Prágában voltunk osztálykiránduláson. Öt napon keresztül róttuk Prága bel- és külvárosának utcáit. Egyik kedvenc helyünk a sok gótikus templom, a vár, a szecessziós házak helyett és mellett egy kis piac lett, nem messze az óratornyos főtértől. Itt találtunk egy árust, aki különleges ékszereket árult: ezüstszálból hajlított biciklik lógtak egymás alatt-felett bőr szíjakon a standján. Két barátnőmmel, akikkel már az előző kirándulások során is együtt mászkáltunk mindenfelé, itt is együtt töltöttük az időt, és úgy döntöttünk mindhárman veszünk egy ilyen nyakláncot, különböző színű szíjakkal. Már három éve folytatok ingázó életmódot, ezért a biciklis barátságnyaklánc mást is jelent számomra, nem csak a prágai osztálykirándulást.

Így látott minket a Nagyatádi Városi Televízió

PLACCC hangulat

részletek hamarosan...