György Réka: A varázspálcám

A mobilitás, utazás számomra gyakran egyenlő a zenehallgatással és a lehetőséggel, hogy kikapcsolódhassam és átadjam magam a zene jótékony hatásának. Mivel közel hat évig ingáztam Budapest és Pécs között, mikor egyedül utazom az egyik legjobb és leghűségesebb útitársam a fülesem lett. Mindig ott lapul a táskám mélyén, sokszor felbőszítve engem, hogy már megint kibogozhatatlan gombóccá formálódott. A zene számomra az az inspiráló erő, ami segít kizökkenteni a megszokott napi rutinból, vagy éppenséggel az utastársak csacsogásából, és új gondolatokat ébreszt bennem, amelyeket szeretek leírni is. Még itt a Művészetek Völgyében is mankóként szolgált nekem ez a remek kis találmány az éjszakánkénti horkoló bajnokság kellős közepén, hogy el tudjak aludni.

A zene, számomra egyenlő a mobilitással – mind térben, mind időben. Vannak számok, bandák, amik egy-egy időszakot, sajátos hangulatot, emlékeket fednek le az életemből, és a zene az, ami konzerválja és újratermeli ezeket a régi vagy már rég elfeledettnek hitt emlékképeket, érzéseket. Ezért a zene, és főként a fülhallgató számomra varázspálca, ami akár egy helyben is elröpít rég látott helyekre, barátok közé.

Gerencsér Judit: A disznófülű lány

A vaddisznófül „tulajdonosát” nagyapám, aki nagy vadász volt, ejtette el a nyolcvanas években a Zala megyei bezerédi erdőben. A bőr elég sokáig lógott családi házunk falán, de egyszer takarításkor leszakadt a füle. Én akkor voltam tíz éves, magamhoz vettem, és azóta is hordom, iskolába, bárhova ahova megyek, szerencsehozóként, és a nagyapámra való emlékeztetőként. 

Farkas László: Kékmajom tor-túra

Két évvel ezelőtt nagy nehezen végre sikerült leszerveznem két gyerekkori cimborámmal egy Balaton körüli kerékpártúrát. A szervezés nehézségei közé tartozott, hogy egyikük gyűlöl biciklizni, a másiknak pedig még biciklije sem volt. A kezdeti nehézségeket legyűrve próbáltam egy kicsit mókásabbá tenni az utat: magunkkal vittünk gyerekkorom egyik kedvencét, egy kék plüssmajmot, ami végigkísérte az utunkat, és az összes elkészült fényképen valahol elrejtve, vagy abszolút a tájba illesztve szerepel. Hol a biciklikormányon utazott, hol a bolt előtt banánhéjakkal és üres energiaitalos dobozokkal volt körülvéve, hol pedig a strandon pihent. Túránk során a legtöbb helységnév táblát lefotóztunk, vetésforgóban pózolva a táblával, és persze a majommal. Természetesen az út során a majom volt a főnök, mindig az épp elöl bicikliző kormányán kapott helyet.

Pancsor István: Bankkártya

Bankkártya, műanyag némi vas, kis szilícium és semmi. Meg bánat és mérgelődés, miért nincsen rajta elég pénz soha? De nekem egy kicsit más, mert egyszer részt vettem egy bank alapításában. Tudom mennyi munka és küzdelem, hogy ez a kis kártya tényleg érjen valamit. Ezért, amikor fizet valaki, gondol azokra is, akik a kártyát működtetik.

Műtárgyrejtvény: hordozható női toalett?

A műtárgyrejtvény a kiállításhoz kapcsolódik: nehezen felismerhető vagy csali tárgyakat mutatunk be egy vitrinben, és arra kérjük a látogatókat, hogy találják ki a történetét. Figyelem! A valósággal való bárminemű egyezés kizárólag a véletlen műve. Ez csak egy játék.

A NM2010.26.1 leltári számú Hordozható női toalett-szett (népi nevén: műfütyi) műanyagból készült, tömeggyártott, vad pink színű termék, mely 2010-ben került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. A gyűjtés helye Zalaegerszeg.

Az öt darabból álló készletben egy hosszított végű, egy elvékonyodó cső, egy darab két részből álló, lekerekített sarkú, téglatest alakú tok, valamint egy téglalap alakú doboz található. A szett tartozékai egymásba illeszthető darabok, dísztelenek. A csomagoláson márkanév és használati utasítás olvasható. A tárgyegyüttes új állapotú, több színváltozatban létezik.

A tárgyegyüttes a hölgyek vizelését segíti extrém körülmények között. A szett egy feminista aktivista hölgy tulajdonát képezte, aki az „Állva pisilést a nőknek!” elnevezésű, diszkrimináció elleni mozgalmat indította el a tárggyal. A szettet a tulajdonos, Kovács Eugénia emberjogi aktivista ajánlotta fel a múzeum számára 2010 januárjában azzal a céllal, hogy az utókor számára is megismerhetővé váljon.

A tárgyegyüttesről bővebb információk olvashatók Galambos József: A feminizmus újabb gyöngyszeme c. tanulmányában, az Ethnographia 2011-es számában.

Műtárgyrejtvény: Sport Presszó

A műtárgyrejtvény a kiállításhoz kapcsolódik: nehezen felismerhető vagy csali tárgyakat mutatunk be egy vitrinben, és arra kérjük a látogatókat, hogy találják ki a történetét. Figyelem! A valósággal való bárminemű egyezés kizárólag a véletlen műve. Ez csak egy játék.

A NM2009.23.9 leltári számú „Sport Presszó” kávéfőző (népi nevén: kotyogós, vagy fekete köpülő) alumíniumból készült tömeggyártott termék az ötvenes évekből, mely 2006-ban, az OTKA Program keretében került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. A gyűjtés helye a Baranya megyei Siklós.

A kilenc darabból álló készletben egy kávéfőző, két pohár és pohárfogó, egy pici sparhert, egy kávés doboz és egy cukortartó található. A tárgyon szereplő feliratok: „Sport Presszó”, „Gyártja: Lemezárúgyár”.

A tárgy magyar származású, tulajdonosának 1956 után menekülnie kellett, ezért egy vándorcirkuszban keresett menedéket. A száműzetésbe csak ezt a kávéfőzőt – ahogyan ő nevezte, fekete köpülőt – vitte magával. Ez a tárgyegyüttes fontos szerepet töltött be tulajdonosa életében, mivel számára a múltját, és ennélfogva a szabadságát szimbolizálja. Élete végéig a társulat tagja maradt inkognitóban, míg nem egy végzetes siklósi fellépés során életét vesztette.

A kávéfőzőt több típusban gyártották, egy, illetve két kiöntős verzióban. A Néprajzi Múzeum számára a tulajdonos egyetlen bizalmasa és barátja, a kardnyelő ajándékozta közelgő halála előtt, hogy mementót állítson eme különleges életút, valamint e nagyszerű ember és barát előtt.

A tárgyegyüttesről további információk szerezhetők Szacsvay Edina: Egy Sport Presszó különleges élete c. tanulmányában, mely a MaDok Füzetek 2010/7 számában jelent meg.

Strausz Antal: Ajándék karkötő

Nekem egy karkötőm van, ami mindig rajtam van. Tavaly nyár óta hordom, és az unokatestvéremtől kaptam ajándékba. Tulajdonképpen ez egy kabala. Ezen kívül még a telefonom is mindig nálam van.

Bokros Brigitta: Távolság golyó

Játék: végy egy nagy és pár apróbb üveggolyót, add oda egy gyereknek őket, és meséld el neki a titkot. A titok, hogy nincs távolság, mert elég egy eszköz, ebben az esetben ez egy mezei golyóbis üvegből, ami talán mindenkinek a gyerekkort jelentik, és ők még ma is képesek megtölteni. A legnagyobb üveggolyó marad a gazdájánál, a többi elajándékozandó azoknak a kedves személyeknek, akik nem állandóak az életében, mozognak ide-oda. Ha magunkkal visszük a golyót, és a világon bárhol is legyünk, akkor megérezzük, ha a gyermek a kezébe véve a távolság golyónk párját, ránk gondol. A gazdánál lévő, éppen legnagyobb golyó a párja a miénknek (ha kap egyet, ami az eddigi legnagyobb volt, akkor az addigi legnagyobb is elajándékozandóvá válik, tehát mindig a legnagyobb a „gondoló-golyó”). Persze a folyamat visszafelé is működik, ő is megérez minket.

A játékot teszteltem a keresztfiammal, és működik. Ha elindítod a folyamatot, nincs megállás. Én ma is kaptam egyet valakitől, nem is tudja, hogy távolság golyót adott.

Tóth Bősze Mónika: Fogkefe, fogselyem, plusz zokni

A fogkeféről: egyszer nem volt nálam, amikor nagyon kellett volna, mákos étel után, úgyhogy akkor megfogadtam, hogy ezentúl mindig a táskámban lesz. A gyümölcsöt imádom, viszont a barack rostjai beragadnak, a fogak közé, és az nagyon idegesítő tud lenni. Úgyhogy fogselyem is mindig van nálam. De a legfontosabb a plusz zokni: állandóan fázik a lábam, úgyhogy hat-hét éve, vagy még régebb óta van tartalék zokni a csomagomban.

Tóth Illés Boldizsár: Kabátzsebibaba

Könyv mindig van nálam. Valóban, most is a mellényzsebéből egy kisalakú kötet leskelődik, mintha az alapján választanék kabátot, hogy a zsebében egy könyv elférjen. Tegnapelőtt éppen a Taliándörögdön a buszmegállóban olvastam egy Apollinaire kötetet, amikor odajött egy elég fura srác, és mondta nekem, hogy olvassak fel belőle. Utána elszavalta a saját költeményét. Szerintem jó vers volt. Körülbelül öt percet beszélgettünk, a konklúzió pedig az volt, hogy a szeretet mindent felülír.

Varga Piroska: Bianka

Hivatalosan Bianchi (alias Bianka) egy olasz, férfivázas országúti bicikli. Lila és fehér színekben pompázik, műszaki érdeklődésűeknek egy extra Shimano  100-as szett van rajta. Tehát őkelme minden téren csodálatos, így jogosan büszke, talán mondhatjuk: hiú is néha. Két éve vettem meg egy jó barátomtól, azóta együtt megyünk mindenfelé, leszámítva a téli fagyos napokat.  Amikor megvettem egy nagyon kedves útravalót kaptam hozzá: „a világ rendje helyreállt, Bianka jó helyre került :-)". Élvezem a gyorsaságát, könnyedségét és szépségét is, azt, hogy megcsodálják. Azóta együtt gyűjtjük a bókokat.  

Bartha Csaba: Kézi autóstáska

Ez az autóstáska mindenhova velem jön. 1993-94 óta van meg, elég jól tartja magát. A feleségemtől kaptam, még mielőtt a lányom megszületett. Idősebb nála. Van benne svájci bicska, személyi igazolvány, és más egyéb fontos dolgok.