Hosszú éveken át jártam Szentendréről Budapestre dolgozni. Nem egy állandó munkahelyre mentem, hanem nyelviskolai alkalmazottként különböző cégeknél tanítottam angol nyelvet. Egy nap akár két-három vagy több helyszínen is. Napközben nem nagyon volt időm enni-innivalót venni, ezért a szendvics mellett innivalót is kellett magammal vinni. Amióta megjelentek a rozsdamentes acél termoszok, nem indulok el forró teával teli termosz nélkül. Csészeként is használható kupakjából kiválóan lehetett iszogatni a kocsiban – még menet közben is, a piros lámpánál. Annyira megszokottá vált, hogy hétköznapokon otthon is kiszorította a porcelán teáskannát. Hosszú évekig használtam, míg végül találtam egy nagyobbat, ami a manapság megnövekedett napi folyadékfogyasztásnak jobban megfelel. Ezzel az új termosszal jöttem ma is a Skanzenba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése