BJ: Műemlékvédelem

Szeretek sört inni, főleg üvegből. Korábban gyakran (pl. műemlékvédelmi vaskovács) kerítésen nyitottam ki az üvegeket. Mikor ezt megtudta az egyik kolléganőm (M.), nekem ajándékozta a lefotózott sörnyitót, amellyel ma már sajnos nagyon nehezen nyithatóak a sörösüvegek – elhasználódott.

dr. Bereczki Ibolya: A világjáró mérőszalag

1996-ban Szolnokon, a Damjanich János Múzeumban kiállítást rendeztünk néprajzos kollégáimmal együtt Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészetéről. A tárlat helyszíne a finnországi Rihiimaki városának gyönyörű üvegmúzeuma volt. A szállítást kamionnal végezték, hatalmas faládákba csomagoltuk hetekkel előtte a mezőtúri kerámiákat, jászsági főkötőket, ácsolt ládákat. Egy néprajzos mérőszalag nélkül nem létezhet, nekem is volt egy ezeréves darab, 2 méteres. Könnyű, a női táskában könnyen elbújó, talán még egyetemista koromból. Az előkészületekhez elengedhetetlenül kellett, és a csomagoláskor is használtam. A ládákat elvitték, Szentpéterváron át, szárazföldi úton utaztak Finnországba. Néhány hét eltelt közben, hiszen sokáig tartott a kamionút. Én időközben többször kerestem a mérőszalagomat, hiszen mindig a táskámban hordtam azelőtt. Nem volt azonban sehol. Kicsit szomorkodtam, de azért túléltem a dolgot.

Rihiimakibe érkezve, vendéglátóink nagyon kedvesen fogadtak, és másnap hozzá is kezdtünk a kiállítás rendezéséhez, vagyis elkezdtük kicsomagolni a ládákat. Mit tesz Isten, amint az első ládáról lepattant a zár, felhajtottam a csomagolóanyagot, szembeköszönt az elveszettnek hitt mérőszalagom. Zöld volt, kicsit kopott volt – azóta még inkább azzá vált –, de az enyém. Én persze azóta is vágyom rá, hogy eljussak Szentpétervárra. A mérőszalagomnak már sikerült. Jó, hogy visszajött, itt van most is minden nap a táskámban. Mit mérjek meg vele?

Pósa Gábor: Megkérdezett egy kedves hölgy

Megkérdezett egy hölgy, hogy mi a mai ideutazáson kelléke, és én nagy zavaromban a sapkámra böktem, amit hoztam a nap ellen. A sapka a Balatonról származik, egy vitorlásversenyen adták, ahol én is versenyeztem.

Majnár Józsefné Éva: Utazó lekvár

Azt szeretném, ha az emberek adnának az egészségükre, és az én Noszvajról ideszállított lekváromat vennék meg, és tennék bele a palacsintába. Évek óta járok a szentendrei Skanzenba, ide járnak a környékből a vevőim, akiknek ha elfogy a lekvárja, hozzám is elutaznak vidékre. Ide-oda megvan a mobilitás. Nemcsak Magyarország területén mozog a lekvárom, külföldön is piacra kerül. A vásárokon szoktak külföldiek, külföldre elszármazott magyarok is vásárolni, ajándékba viszik a hazai ízeket, ízemlékeket.

Dr. Polecsák Melinda: A Skanzenhez fűződő tárgyaim (de ma otthon maradtak…)

A reggeli után a szokásos holmik mellé a szalmakalapot akartam betenni. Tekintettel arra, hogy hétágra süt a nap, vagyis hogy megússzam a napszúrást, ez egy fontos tárgy. A másik tárgy, amit mindig magammal hozok, a tisztára mosott mézesüveg, amit természetesen tele állapotban viszek haza. A Skanzenben vásárolt méznek nincs párja. A téli reggeli kávéhoz nemcsak az édességet hozza, hanem a szép, kellemes nyári Skanzen feelinget is. 

Műtárgyrejtvény – Skanzen, szeptember 3.

A műtárgyrejtvény mindig az egyik legizgalmasabb része a munkának. Ha jól sikerül, akkor könnyedén nyerjük meg a látogatókat a kiállítás megnézésére is. Hiszen előtte próbálunk együtt gondolkodni, gondolkodásra serkenteni, kicsit elszakadni attól a kényelmes hozzáállástól, hogy majd úgyis mindenről elmondják micsoda. A Skanzen útra új tárggyal készültünk: előző nap vásároltuk a szentendrei ÖMV kútnál, és hosszasan faggattuk a pénztárost a tárgy praktikus használatáról. Na, nem mondom, hogy értette, miért is vesszük meg – ha még azt sem tudjuk, micsoda. Talán, ha olvassa a blogot, majd megérti. Ez a furcsa kis szerzet egy általános problémára reagál: az autóban mindenfelé guruló aprópénz módszeres rendszerezésére. Persze: szívesen megnézném használatban! De lássuk, merről közelítettek a látogatók! 

HIDEG

üveggolyó tartó

cseresznyeszem méret szerinti válogató (alul tölcsérek, felül egy doboz, ahová beleszórom a cseresznyét, átesik a megfelelő méreten)

jégkockatartó

boxer

nem boxer, mert ez 6 ujjas

úgy néz ki, mint egy boxer, ikerboxer

ez tuti, hogy valami

biztos valami biciklis

hatlövetű sütemény szaggató

gyűszűtartó

ballagási tarisznyába pogácsa szaggató

öntőforma, ebbe öntenek valami fémet

ez a műanyag már bírja a forrót

olyan tartó, amiben 6 éves gyerekek síkidomokat tárolnak

fürjtojástartó

beleállítottak valamiket?

sámán boxer

boxer gyerekeknek

ez valami játék?

társasjáték darabja, zsetontartó

zsetontartó, hogy ne szóródjon szét

6 ujjas boxer, földönkívülieké

műanyag boxer

pálinkáspoharakat lehet beletenni

kupakoló, rányomja az üvegre a kupakot

üveg tetejére való

osztályozó, gyümölcs vagy uborkaméretező

imádkozó bilincs, hogy segítsen összetartani a kezet

gombfesték tartó

LANGYOS/MELEG/FORRÓ

autóba való aprópénz tartó, a szélvédőre kell ragasztani, parkoláshoz kéznél van a különböző méretű pénz

fémpénztartó, kocsiba

6 féle aprópénz szelektálva van

parkolópénznek, hogy ne szóródjon szét

aprópénztartó

aprópénztartó. A pénz is mozog. Forogjon a pénz!

valami tartó, autóba

te tudod mi ez? persze, aprópénztartó, benzinkútnál lehet venni

érmetartó

pénzérme tartó

pénznek is használható lenne

kalauz gyűjti benne a pénzt

zsebapró tartó készülék

aprópénztartó

Magyar Lili Emma: A fehér legyező

Anyukámtól kaptam a legyezőmet, aki egy utazási kiállításon vette nekem. Tél volt, úgyhogy nem tudtam használni, így el is kallódott a szobámban, az állandó rendetlenség világában :D Valamikor tavasz végén vagy nyár elején találtam meg, egy rendrakás alkalmával a szekrény mögött. Nagyon megörültem neki, mert teljesen elfelejtettem, hogy nekem van ilyen. Ezek után mindenhova magammal vittem. Különösen a Skanzenba. Ezen a nyáron rengeteget voltam ott, mert anyukám ott dolgozik, és legalább ez megmentett.

Ma, mielőtt elindultunk a Skanzenba irtózatosan rohanva rongyoltam vissza az emeletre a szobámba, megkeresni a fehér legyezőt, mert elviselhetetlennek mutatkozott a nap nélküle. Tudtam, hogy egész nap ott leszünk, ezért tartottam rá igényt. Nagyon szeretem a fehér legyezőmet, mindenhová magammal viszem, mert belefér a táskámba, és elég praktikus. Örülök, hogy anyukám úgy döntött, megveszi nekem.

Sári Zsolt: Kulcs Bertához

A kulcsok mindig nyitnak, vagy éppen zárnak valamit. Vagy valakit. Így az én Bertámhoz is van kulcs. Mint minden nőhöz. Meg autóhoz. Mert Berta egy autó, de úgy viselkedik, mint egy tipikus nő, mint egy anya, vagy egy szerető. Ha jól bánsz vele, rábízhatod magad, akkor soha nem hagy cserben. Berta hat éve van velem, végig autóztuk együtt Magyarországot és Európát. Berta egy Seat Toledo, szép, zöld és vaj… gyönyörű, de mégis sportos… vezetni is jó. Ez a kulcs most már az enyém, és Berta is, már hitel sincs rajta… egy picit összenőttünk. Vele lettem igazán mobil.

Kiss Imre: A kötelező kalap

Régi vágyam teljesült, mikor megvettem életem első szalmakalapját Erdélyben, azzal a feltett szándékkal, hogy mikor nem a fejemen lesz, akkor a kocsim kalaptartójában fogja jelezni: férfiember van a háznál. Ezért mindig velem van, ha úton vagyok, és bizony igen jó szolgálatot tesz, főleg a nyári hőségben. Amúgy nemrég halottam egy kalapos mestertől, hogy az se baj, ha kínai az a kalap, csak legyen.