Egy strapabíró kötött füzetbe elkezdtem kézzel beírni a kedvenc verseimet, a klasszikusakat és az újonnan megismerteket egyaránt. Aztán rájöttem, hogy kis méreténél fogva bármely táskában velem jöhet, így elkezdett állandó útitársammá válni, ha csak a városba mentem, vagy akár egy hosszabb egyedüli utazásról volt szó. Amikor utazik az ember, nagyon sok üres idő akad a várakozásokkal együtt, s időt kell hagyni annak is, hogy a lelkem utolérjen a nagy utazásban. Így az új tájak bámulása mellett sokszor jól jött, hogy ott volt nálam a füzet, s a nyári szünet tanuláshiányát azzal is pótolhattam, hogy a kedvenc verseimet próbáltam memorizálni: román vagy olasz vonaton, hazai vagy brit buszon, fapados repülőn, stoppolás közben(ha a sofőr nem beszédes), találkozóra várakozva; vagy akár a tanulmányi osztály előtt, sorban állás közben. Közben, s különösen, amikor betelt, elkezdtem rajzolni a versek mellé képeket, melyeket bennem felidéznek, s mikor már valamennyit megtanultam, nyitottam egy új füzetet, melybe az újabb kedvencek fognak sorakozni szép fokozatosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése