Egyszer kinn tanultam az udvarom. Azt hiszem júniusban. Mikor tüdőgyulladásom volt. Eszembe jutott, hogy innom kéne valamit, ezért bementem a házba. Ha már benn vagyok, gondoltam, hogy megnézem az íméljeimet, amikor is az egyikhez valami időpontot kellett egyeztetnem, ezért eszembe jutott, hogy a határidőnaplóm kint felejtettem az udvaron sezlonyon. Kimentem hát megkeresni, de a sezlonyon nem volt. Kérdeztem a családom többi tagját, nem látták-e, de nem látta senki. Mivel már sötétedett, bementem a fejlámpámért, mert eddigre gyanús lett, hogy Betyár, a magyar vizslánk mancsa van a dologban. Fejlámpámmal a fejemen kutatni kezdtem az udvar eldugott, kutyalakhely-gyanús sarkaiban, végül a „szenesben” kerestem, ahol Betyár aludni és lustálkodni szokott. Igen, ott volt a határidőnaplóm, megrágva, lapkitépve. Na így volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése