 |
kultúra – visszhang |
kiállítás - Etnomobil 2.0
Először is van egy lassan tízéves múzeumközi együttműködési program (a Néprajzi Múzeum szervezésében), a MaDok projekt, amely a kortárs tárgyi világ megőrzését, dokumentálását célozza. Van továbbá egy lakókocsi, múzeumokhoz vontatják, hogy megmutassák a látogatóknak: 1. a múzeum nem poros tárgyak halott világa, 2. a megőrzött tárgyak nem önmagukban értékesek és érdekesek, hanem összefüggéseik, használatuk, a hozzájuk fűződő történetek töltik meg őket jelentéssel.
Önmagában is furcsa tárgy az az éjjeliedény, amelyet még a MÁV Utasellátó importált nagy mennyiségben Spanyolországból a hálókocsik utasainak - kissé talán régimódian vizionált - kedvét keresve. De máris elvontabb tartalommal töltődik fel a kissé esetlenre dizájnolt termék, ha azt is megtudjuk, hogy a hálókocsi-kalauzok testületileg megtagadták az edényürítés viszolyogtató feladatának elvégzését, így a bilik örökre raktárban maradtak - eltekintve attól a példánytól, amely most a mozgó tárlaton látható egy tucat további, meglehetősen hétköznapi, de kontextusában mégis különleges objektum társaságában. Ilyen például a vasúton ingázók körében egy időben elterjedt ruhavédő ülőkendő, a gimnazisták által buherált vízipipa, vagy a vörösiszap-katasztrófa után egy lakásból kimentett igazolványok és fényképek.
Korokhoz, élethelyzetekhez - és valamilyen értelemben a mozgáshoz, helyváltoztatáshoz - kötődő vágyak, igények kielégítésének eszközeit látjuk tehát, amelyeket aztán a látogatók fantáziája további jelentésekkel ruházhat fel. Ezt szemlélteti "a nap műtárgya" - esetünkben egy fejét ingató, szende kis napelemes nyuszilány. Az értelmezését az EtnoMobil 2.0 (azért 2.0, mert volt már egy ilyen) kétfős, vidám és lelkes személyzete préseli ki a látogatókból okos, fantáziabirizgáló kérdéseivel, és ezáltal maga a látogatásunk is dokumentálható múltként marad utánunk.
Önmagában is furcsa tárgy az az éjjeliedény, amelyet még a MÁV Utasellátó importált nagy mennyiségben Spanyolországból a hálókocsik utasainak - kissé talán régimódian vizionált - kedvét keresve. De máris elvontabb tartalommal töltődik fel a kissé esetlenre dizájnolt termék, ha azt is megtudjuk, hogy a hálókocsi-kalauzok testületileg megtagadták az edényürítés viszolyogtató feladatának elvégzését, így a bilik örökre raktárban maradtak - eltekintve attól a példánytól, amely most a mozgó tárlaton látható egy tucat további, meglehetősen hétköznapi, de kontextusában mégis különleges objektum társaságában. Ilyen például a vasúton ingázók körében egy időben elterjedt ruhavédő ülőkendő, a gimnazisták által buherált vízipipa, vagy a vörösiszap-katasztrófa után egy lakásból kimentett igazolványok és fényképek.
Korokhoz, élethelyzetekhez - és valamilyen értelemben a mozgáshoz, helyváltoztatáshoz - kötődő vágyak, igények kielégítésének eszközeit látjuk tehát, amelyeket aztán a látogatók fantáziája további jelentésekkel ruházhat fel. Ezt szemlélteti "a nap műtárgya" - esetünkben egy fejét ingató, szende kis napelemes nyuszilány. Az értelmezését az EtnoMobil 2.0 (azért 2.0, mert volt már egy ilyen) kétfős, vidám és lelkes személyzete préseli ki a látogatókból okos, fantáziabirizgáló kérdéseivel, és ezáltal maga a látogatásunk is dokumentálható múltként marad utánunk.
Október 30-ig, változó helyszíneken (lásd: http://etnomobil2pont0.blogspot.com)
***** - kyt -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése