A praktikus agyam azt diktálta 1986-ban, amikor a Karinthy Frigyes Gimnáziumban kezdtem tanítani, hogy összerakjak egy segítő készletet. Volt egy osztályom, és ahhoz volt összerakva, hogyha a gyerekeknek kell valami, tudjak nekik segíteni. Ebben a lányoknak volt egészségügyi betét, alapvető orvosságok, minden, ami mini. Csuklószorító fásli, mert ha a gyerekek közül valaki sokat írt, és elkezdett fájni a csuklója, rögtön odaadtam neki. Ragtapasz, varrókészlet, ziherejsztű, némi kozmetikum, összecsukható fésű, szőlőzsír, hajgumi, mert ha lobogó hajjal ült le nekem, akkor már kapta is, aztán körömvágó csipesz, mindenből a legkisebb, ami volt belőle. Ez a készlet bővült a kétezres évtől kezdődően modern eszközökkel, mint pl. számítógépes diszkek, aztán a pendrájv, most van egy hivatali pendrájvom és egy magán, a hivatalit bárki megkaphatja, ha szüksége van rá. Most egyetlen dolog hiányzik belőle, egy varrókészlet, amit valaki nem tett bele vissza. „Vedd ki a pirosból!” Ezt szoktam mondani, és odaadom bárkinek, akinek szüksége van rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése