Gyakran szoktam kis kézműves kellékeket, dísztárgynak felhasználható alkatrészeket venni, de gyűjteni is, például kagylót, csigát, kavicsot. Ezt a kagylót is így vettem, egy egész kosárral, nagyon sok csiga és kagyló volt a kosárban. Aztán fel is használtam őket mindenféle ajándékokhoz az évek folyamán. Amikor először megfogalmazódott bennem, hogy szeretném végigjárni az El Camino zarándokutat, ez még sokáig csak terv volt, de már akkor kiválasztottam, hogy ez a kagyló lesz az a kagyló, amelyik elkísér az úton. Merthogy ez az egyik jelképe a zarándokútnak. Az évek során szépen lassan el is fogytak ezek a csigák, csigahéjak, de ez az egy megmaradt, mert ezt arra tettem félre, hogy eljöjjön velem. Aztán eljött az idő, hogy összejöttek a körülmények, hogy el tudtam indulni, éppen egy éve, szeptember 13-án indultam. Ezzel a kagylóval jártam végig a zarándokutat, a gyaloglás 28 napig tartott. Hazautazás előtt egy napot töltöttem Finisterben (Finisterra), ami Európa legnyugatibb csücske, úgy is mondják, hogy a világ vége. Útközben találkoztam egy Erika nevű svájci nővel, aki a saját házától indult el, egy napot együtt gyalogoltunk, ennek emlékére kaptam tőle egy jelvényt, ezt azóta is magammal hordom. A kagyló arra emlékeztet, hogy jó, hogy ha az embernek vannak álmai, jó ha azok után megy, és megvalósítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése