Játék: végy egy nagy és pár apróbb üveggolyót, add oda egy gyereknek őket, és meséld el neki a titkot. A titok, hogy nincs távolság, mert elég egy eszköz, ebben az esetben ez egy mezei golyóbis üvegből, ami talán mindenkinek a gyerekkort jelentik, és ők még ma is képesek megtölteni. A legnagyobb üveggolyó marad a gazdájánál, a többi elajándékozandó azoknak a kedves személyeknek, akik nem állandóak az életében, mozognak ide-oda. Ha magunkkal visszük a golyót, és a világon bárhol is legyünk, akkor megérezzük, ha a gyermek a kezébe véve a távolság golyónk párját, ránk gondol. A gazdánál lévő, éppen legnagyobb golyó a párja a miénknek (ha kap egyet, ami az eddigi legnagyobb volt, akkor az addigi legnagyobb is elajándékozandóvá válik, tehát mindig a legnagyobb a „gondoló-golyó”). Persze a folyamat visszafelé is működik, ő is megérez minket.
A játékot teszteltem a keresztfiammal, és működik. Ha elindítod a folyamatot, nincs megállás. Én ma is kaptam egyet valakitől, nem is tudja, hogy távolság golyót adott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése