Délvidéki vagyok, nálunk balkáni hatásra a kávéivásnak nagy kultusza van, a társadalmi életet szimbolizálja. Fél napos szertartás, a zaccból még jósolni is lehet (ha megfordítjuk a bögrét, különböző képecskék rajzolódnak ki), anyám kávéivásához is hozzátartozik. Én már évtizedek óta rituáléfüggő vagyok, ami azt jelenti, hogy ha evés után egy kávét megiszom, akkor kell a füst is, ha jól akarom érezni magam (mint Jim Jarmusch Kávé és cigaretta című filmjében). Ha ez nincs meg, akkor csorbul az élvezet, így kénytelen vagyok mindig magammal vinni, akár csak, ha egy napra is vagyok távol.
Ez már a sokadik példány, nem túl szép. Az elsőt olyan 20 éve szereztem, amikor kint voltam Kanadában. Azóta már elnyűtte az idő vasfoga. A mostani előtti nemez tasakot a párom készítette születésnapomra, rá is hímzett szépen, de az is tönkrement. A mostanit a kanadai rokonoktól kunyeráltam el. Valójában whiskytartó volt, ebből itták a whiskyt. Most szipka, sodró (a megcsinálás is a rituálé része), magyar dohány található benne. Fontos, hogy magyar dohány legyen, figyelek arra, hogy hazai termékeket vásároljak. És egy rózsafüzér is van benne, nem tudom, mennyire illenek össze: a földi élvezetek ötvözése a szakralitással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése