Az első mobiltelefonomat még egyetemista koromban kaptam, amikor még a Westel 06/60 is létezett. Azóta számos telefont leamortizáltam, a mostani Nokiám olyan négy éve van a birtokomban, és már a szétesés küszöbén áll (többször is leejtettem). Szinte alig van alkalom, hogy mobiltelefon nélkül indulok el otthonról. Éjszakára pedig nem szoktam kikapcsolni, inkább csak lehalkítom, reggelente pedig várom az üdítő esemeseket a banki jóváírásokról. Igazi kikapcsolódás az a pár alkalom, amikor tudatosan kapcsolom ki napokra, vagy amikor hosszabb ideig nincs térerő a hegyekben.
A mostani telefonom nem okostelefon, de azt nem is hiányolom. Annak ellenére, hogy mindig magamnál tartom, örülök, ha nem kell használnom, és ha nem próbálok internetezni sem utazás közben. Nem tudom, milyen operációs rendszer van a telefonon. Mindig csodálkozom azon, hogy mennyi cikk van az újságokban a mobiltelefon oprendszerekről. Egyszer viszont elkezdett elromlani a készülékem, egy informatikus barátom tanácsára pedig kontaktsprayvel kezdtem fújkálni az aksiját, hogy megjavuljon. Hamarosan kiderült, hogy csak szoftvert kellett frissíteni rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése