Körülbelül hat évvel ezelőtt egy 4-5 fős baráti társasággal a cross hungary adventure túlélőtúrán vettünk részt. Mivel több egyforma hátizsákunk volt, és a többnapos verseny hevében számtalanszor összekevertük, feleségem egy szalagot kötött az enyémre, illetve március lévén, a családból kaptam egy kokárdát is. Azóta soha nem vettem le, és nem is fogom. Ezekhez a jelekhez még egy iránytű is került, de nem emlékszem, mikor és hogyan. A tárgyak hozzám nőttek, sok mindent jelentenek, sok erdei útról, kalandról tudnának mesélni, amelyek nem jutnának eszembe, ha nem emlékeztetnének rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése