Első tátrai túrám alkalmával döbbentem rá, hogy az utazó legfontosabb rekvizítuma a füldugó, az a kis tárgy, ami elősegíti az alvást, főleg ha egy horkolós, öreg bácsi a szomszédja a tömegszálláson. Az első és az utolsó alkalom volt ez, hogy nem vittem magammal. Eztán mindenhová elkísért útjaimra, vagy ha a csomagból valami miatt kimaradt, első dolgom volt, hogy pótoljam. Persze nem örök életű, az évek alatt sokkal volt dolgom, de minden utazásom elmaradhatatlan tárgyává vált. A most használthoz néhány hónappal ezelőtt, a trieszti főtér sarkán lévő drogériában jutottam hozzá a zárás előtt néhány perccel. Így biztosítja számomra a nyugodt alvást utazásaim során – azóta is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése