Gyermekkoromban háromszor jártam Magyarországon. Valahányszor nekiindultunk az óceánt átívelő repülőútnak, vettünk rágógumit, amit egyébként sohasem kaptunk, mert édesanyám nem tartotta egészségesnek (akkor még nem létezett cukormentes rágó). A rágót azért kaptuk, mert a repülőben fel- és leszálláskor változik a légnyomás, és ilyenkor fájdalmasan pattog az ember füle. A rágózás viszont segít megakadályozni a füldugulást. 1980-ban Magyarországon kezdtem egyetemre járni. Azóta negyvenegyszer repültem át az Atlanti óceánt. Mindig van nálam rágógumi. Már nem csak akkor, hanem ha egyáltalán elmegyek otthonról. A rágógumi nálam a „menés” szerves hozzátartozója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése